Annak érdekében, hogy megkönnyítsük látogatóinknak a webáruház használatát, oldalunk cookie-kat használ. Weboldalunk böngészésével Ön beleegyezik, hogy számítógépén / mobil eszközén cookie-kat tároljunk. A cookie-khoz tartozó beállításokat a böngészőben lehet módosítani.

Hasznos tippek ! Íratkozz fel hírlevél sorozatainkra !

 

E-mail cím:*
Keresztnév:*
Megfejthetetlen miből is áll gázszámlája? érdekel
Tényleg száll a por padlófűtésnél? érdekel
10 hiba kémény kialakításánál! érdekel

 

 

 

 

Cikkek

arr3Közel fél évszázados padlófűtésAz olaszországi Lodi városában található az egyik legnagyobb román stílusú katedrális Lombardiában.... arr3A jövő gázkészüléke Kondenzációs technikaA kondenzációs gázkészülékek elve már évtizedek óta ismert, azonban a gáz árának drasztikus... arr3Elektronikus szobatermosztátok programozásaTermészetes igényünk, hogy a téli hónapokban is kényelmesen és komfortosan érezzük magunkat fűtött...


Közel fél évszázados padlófűtés

Az olaszországi Lodi városában található az egyik legnagyobb román stílusú katedrális Lombardiában. Építése 1160-ban kezdődött és a XVI. században fejeződött be, háromhajós elrendezésű. A templomban számos művészi alkotás található, egy Szent Bassiánót, a város védőszentjét ábrázoló szobor és relikvia, két szárnyas oltárkép a 16. századból Callisto-ról és Martino Piazza-ról. Továbbá freskók töredékei is megtekinthetők az 1300-as és az 1500-as évekből.

 

Rézcső a katedrálisban

A katedrálist 1958 és 1965 között teljesen felújították. A felújítás részeként kialakított padlófűtési rendszert rézcsővel szerelték. A rendszer tervezője, Franco Palmizi – aki azokban az években a speciális épületek, mint pl. a régi templomok – fűtési rendszereinek kialakításával foglalkozott, megvilágította a követelményeket, amelyek ezen rendszer választásához vezettek.

Lodi Katedrális

Különös figyelmet fordított a műszaki és kényelmi részletekre, amelyek manapság széles körben ismertek, de a múltban nem voltak annyira elterjedtek. Gondoljunk bele, hogy első alkalommal 1954-ben szereltek rézcsöves padlófűtési rendszert Olaszországban, ennek is Palmizi úr volt a tervezője, mindössze 10 évvel a katedrális fűtésének felújítása előtt. Néhány műszaki apróságot és nyelvezetét kivéve a dokumentáció akár napjainkban is íródhatott volna. Nem elhanyagolható az a tény sem persze, hogy a rendszer a mai napig tökéletesen működik.

Palmizi úr munkája bevezetőjében általánosan ismerteti a Lodi Katedrális és a hasonló középkori templomok épületeinek jellemzőit: a vastag kőfalakat és tetőket, a kis ablakfelületeket: a hőveszteség a fűtendő térfogathoz képest nagyon alacsony. Mivel a falak hőtároló képessége rendkívül nagy, a hőmérséklet-változások jelentős késéssel észlelhetők, hirtelen nagy változások egyáltalán nem várhatók. Ezen tényezők lehetővé tették, hogy a méretezésnél a külső hőmérsékletet +5°C értékkel vegyék figyelembe, szemben a Pó völgyében egyéb épületekre mértékadó -5°C-al szemben. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a templomokban - szemben egyéb középületekkel ahol nagyobb embertömeg gyűlik össze - az ott tartózkodók nem vetik le kabátjukat, így a 12-14°C-os belső hőmérséklet már kielégítő lehet.

A Lodi Katedrális hőigénye 250.000 kcal/h, a 25.000 m3 fűtött térfogatot figyelembe véve ez az érték mintegy a harmada egy átlagos lakóépületnek azon a környéken. Ezen tényezőket figyelembe véve kezdett el Palmizi úr gondolkodni azon, hogyan fűthető ez a nagy térfogat a leghatékonyabban.

Az összes meleg levegőt áramoltató rendszer – legyen az akár légbefúvós vagy radiátoros – esetén szembesülünk az épület belmagasságából adódó problémákkal: a meleg levegő felfelé áramlik, a legmelegebb a mennyezet alatt lesz, ahol az emberek nem tartózkodnak, valamint nagyobb a hőveszteség is az ablakok és a vékonyabb falak miatt. Még ha a célhőmérsékletet el is érjük, egyéb problémákat kell megoldani, mint a hőlégbefúvók keltette zaj és esztétikai gondok a falak mentén, a hő továbbítása a templom középpontja felé, a kavargó légköri por, ami különösen nagy gond, hiszen értékes művészeti alkotásokra, bútorokra rakódik. A hősugárzókat is számba vették, azonban azok inkább valók ipari csarnokokba, mint templomokba.

 

Padlófűtés tervrajza

A keringetett meleg levegős rendszerek hátrányainak számbavétele után a tervező a sugárzó padlók működési elvét ismerteti: „A padlóban elhelyezett csőkígyó által leadott hőt használva a padló felülete enyhén, 28-30°C-ra melegszik, ami alacsonyabb, mint az emberi test hőmérséklete, ez a legegészségesebb, nem okoz diszkomfort érzést még lábbeli viselése esetén sem.” Különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a hőleadás alacsony hőmérsékleten és a lehető legnagyobb felületen történjen, hogy a hőeloszlás a lehető legegyenletesebb legyen, de áramlás nélkül, hogy a por ne károsítsa a falakat és művészeti alkotásokat. „a padlóból származó hő mintegy egyharmada sugárzó, vagyis úgy továbbítódik a testre akár a fény, a környező levegő igénybevétele nélkül.” A tervező további előnyként említi, hogy nem szükséges fűteni a teljes helyiséget, a nagy belső hőmérsékletváltozások elkerülhetők, és a szerelés rejtett. Az egyetlen hátrány a nagy hőtehetetlenség.

Miután a rendszer kiválasztásra került, a csőanyagról kellett dönteni. Negyven évvel ezelőtt az acél és a réz között lehetett választani, és a tervező az utóbbi mellet döntött. Rézcsővel hosszabb szakaszok fektethetők kötés nélkül, és gyorsabban szerelhető: a teljes főhajót egy délelőtt alatt megszerelték. Természetesen, a réznek sokkal hosszabb az élettartama is. A templomok padlói általában közvetlenül a földre épültek, alapozás nélkül, és a beszivárgó nedvesség problémát okozhat az acélcső esetén, de nem árt a réznek. Emellett a rézcső nem korrodál, ezért sokkal kisebb falvastagság alkalmazható. „A réz” – mondja Palmizi – „élettartama szinte korlátlan, de biztos, hogy meghaladja a padlóét, bármiből is készül az.”


Légtelenítők

A főhajó padlójában a csöveket „hálóban” fektették, ezt használták, ha nagyobb teret kellett fűteni: a hálót párhuzamos csövek alkotják, az egyik végen az osztó-, másikon a gyűjtőcsővel. Az egyes körök hosszát optimalizálták, a hidraulikus veszteség egyenlő, nincs szükség szelepekre. A főhajó alatt két egyforma háló fekszik, az osztó cső 42 db 14×0,75 mm méretű és 29 m hosszú csövet táplál. A jobb és a bal hajó alatt egy 20, ill. 23 csőből álló háló került beszerelésre.

A katedrális egyéb területein (plébánia, oldalkápolnák, kripta) a csöveket a padlófűtéseknél megszokott spirális formába hajlították (természetesen azonos veszteségre méretezve), a kígyók hossza kisebb, mint 40m. Az oltár alatt pl. 3 spirált szereltek, mindegyik 27m hosszú, 22×1mm méretű csővel táplálva. A kriptában, ahol az urna St. Bassiano földi maradványait tartalmazza, 30 spirál található (csőméret 14×0,75mm) 6 osztóval táplálva, ebből 5 darab 22×1mm-es, a hatodik, a leghosszabb, 28×1mm méretű. A kripta felett, a főoltár mögött helyezkedik el a nagyméretű plébánia, ezt 36 spirál fűti, 7 osztó által táplálva.

Természetesen a csövek rejtettek, a réz láthatatlan; a falak menti levegőnyílásokon keresztül látható a rendszer egy apró részlete, ezt precíz módon szerelt rézcsövek alkotják. Számítások szerint a rendszert kb. 5800 méter rézcső alkotja, keményforrasztással (ezüst forraszanyag) kötve. A fővezetéket acélcsővel szerelték, azonban ez hozzáférhető helyen van, nem helyezték a padlóba, így javítható a padló bontása nélkül is. A padlóba csak rézcső került, és mindenki megelégedésére működik 1964 óta.

Forrás: e-gepesz


 

 

NTFhYjIzY